Karakterek

"Sok olyan dolog van az ember életében, amitől fél, de én mindközül a legjobban a csendtől rémültem meg. Az egyszerű némaságtól, amiben sokszor a legnagyobb jelentőséggel bíró dolgok bújnak meg."

"A halál csak egy átmeneti állapot. Átjáró a túlvilágra, ahol a lelkünk lépcsőfokait kutatjuk. Emlékeket. Érzéseket. A bennünk rejlő szeretet mértékét, és az örökkévaló lehetőségét. Pillanatnyi fényesség, meghatározhatatlan sötétség. Nem volt könnyű elfogadni. Eleinte beleestem a gyenge hétköznapi harcosok csapdájába: komolyan vettem. Összetörtem. Átfordulok az oldalamra, és újra lehunyom a szemem. Még mindig magam előtt látom. Az apám. Az intézet fehér falai, mintha minden másodperccel egyre jobban összezsugorodnának, szinte érzem a fejemhez súrlódó plafont. Elszomorítóan zaklatott vagyok. Bizonytalanul bámulok a szemhéjam mögött húzódó testetlen sötétségbe. Az árnyak ezúttal nem öltenek alakot. A pengeéles kés hűvös érintését a tenyerem belsejében érzem, a tekintete szinte perzsel, és az apám újra előttem áll, fehér köpenyében, a szeme alatt húzódó duzzadó sebhelyekkel. De ez csak egy látomás. Visszaemlékezés. Zavaros múlttudat, de még mindig csak homályos, tompa emlékek villannak fel esténként, a szobám csendjében. Olyankor, amikor senki sem zavar, amikor magam lehetek. Önmagam – a démonaimmal és a magányommal, mindennel, amit a birtokomban tudhatok. Zayn, aludj el! Aludj. El. A szavak semmit sem érnek, éberen forgolódom az ágyamban, a fejemre húzott párnával, hajnali négykor, és az életem értelmére próbálok rádöbbenni. Könnyebb, mint hinném. Körforgás. Túlélni, átélni a körforgást. Nem mindegy – túlélni vagy átélni. Átélni boldogan, küzdelmekkel, de eredményekkel gazdagon. A döntés a kezemben volt… egészen az elejétől kezdve. Elbuktam. Lassan úgy érzem, hogy csak túlélem ezt a forgatagot, mintha minden egyes nap egy ébredő fényesség lenne, ami áthatolatlan sötétségbe torkollik. Nem több mint magányos semmiség. Fájdalom."

"Valami megmozdul bennem; egy távoli, de ismerős érzés, egy gát, ami ebben a pillanatban összedől, vagy egy fal, ami leomlik, és a szél hordja el a port: már nem érzem magamban azt az erős ellenállást, amit hetekkel ezelőtt tanúsítottam. A közöny is eltűnt, és egy kicsit úgy érzem, hogy mindezt akarom. Mindenestől."

MELLÉKSZEREPLŐK